Harcművészet - ARCHÍV   Jiu Jitsu Közel 2500 éves harcművészeti forma, amely magába foglalja a test-test elleni harc, mind pusztakezes, mind fegyveres formáit, ütéseket, rúgásokat, fojtásokat, dobásokat, feszítéseket. Szó szerinti fordítása lágy művészet. A jiu (ju) szó lágyságot, finomságot, engedést, hajlékonyságot, rugalmasságot, jelent. A jitsu értelmezése, művészet, tudomány, fegyelem. Az ősi jiu-jitsut elsősorban a császári testőrök és szamurájok kiképzésére fejlesztették ki. Több iskolája működött, például a juko-ryu, kito-ryu, hakko-ryu, nihon-tai jitsu. Shiura Yoshimitshu tábornok a daido-ryu megalapítója az ai-ki-jutsu elnevezést használta. Az „ai” jelentése egyezni, egyetérteni, összhangban lenni. A „ki” jelentése életerő, lélek, belső erő. Az ai-ki a lélekkel való harmóniát, az életerővel cselekvést jelenti. A ryu nem pusztán iskolát, inkább hagyományt, módszert, jelent.  Napjainkban a jiu-jitsut oktatják a rendőrségnél, hadseregnél, különleges alakulatoknál nem csak  Japánban, hanem szinte az egész világon. A jitsu-ból alakult ki több ma ismert karate ágazat, az aikidó, kempo illetve a judo is. A középkori jiu-jitsunak mind a csatákban, mind a kisebb akciókban, párviadalokban igen nagy szerepe volt. A kempo-hoz hasonlóan inkább a fegyveres küzdelem után, a közelharcban alkalmazták. A jiu-jitsunak – háborús harcművészet lévén – az ellenfél földrevitele (dobás, gáncsolás, csavarás, feszítés, ütés vagy rúgás útján) és ott harcképtelenné tétele volt a célja. Harc közben nagyszámú variációja lehetséges a támadásoknak. Támadás érhet sötétben, világosban, esőben, hóban, erdőben, strandon, szórakozóhelyen, vagy társaságban. Minden szituáció más védekezési technikát kíván. Az edzésen gyakoroltak: eséstechnikák, ütés és rúgástechnikák, dobások, levitelek, fogások hárítása, elvezetések, fojtások, feszítések, eszközös támadások elleni védekezés, életfontosságú pontok támadása, több támadó elleni védekezés segítenek felkészülni ezekre a helyzetekre. A jiu jitsu állandó útkeresés, nyitott rendszer mely alkalmazkodik az adott helyzethez. A gyakorlók harci jártasságra, gyorsaságra helyzet- és veszély-megítélési tapasztalatra tesznek szert. A folyamatos gyakorlással nem csak erejük, kitartásuk, fájdalomtűrésük növekszik, de a mozgás koordináltsága és a koncentrációs készség is nagymértékben fejlődik. Árgyusi Imre Önvédelmi sportoktató Tel:  +36 20 372 69 60