Szakosztályunk felnőtt férfi csapatok mellett utánpótláskorúakat is foglalkoztat. Az NB II. Középcsoportban és a Budapest bajnokságban szereplő felnőtt csapataink heti kétszer tartanak edzéseket. A bajnoki mérkőzésekre az első csapatnál szombati, a többi csapatnál hétköznap kerül sor. 18 éves kortól várunk mindenkit. Utánpótláskorúak részére, szintén heti hét alkalommal tartunk edzéseket. 7-12 évesig várunk mindenkit. Akik, kedvtelésből, űzik és szeretik az asztaliteniszezést, azokat szombati napokon várjuk az Ihász utcai sportcsarnokban.
Edzési időpontok: Kedd, csütörtök 16,30-17,30 óra, gyermekeknek, Edző neve: Kovács Gábor, tel: 0620-5778274
Kedd, csütörtök 17,30-20,30 óra, felnőtteknek, Edzések és versenyek helye: Bem József ált. iskola, X. ker. Hungária krt. 5-7.
Hétvégi edzések időpontja: Szombat 09,00-12,00 óra Edzések helye: X. ker. Ihász utca 24. Szervező: Dudásné / Gizi /, 0630-8508969
Fazekas István Szakosztály vezető Tel: 0630-2510718
GREGOR ZOLTÁN, sikere a Sasváriné Paulik Ilona emlékversenyen!
Sasváriné, Paulik Ilona Emlékkupa Fogyatékkal Élők Budapesti
Sportszövetségének Asztalitenisz 2011. évi IX. Budapest Open Bajnoksága 2011.
november 19-20.
Gregor Zoltán asztalitenisz szakosztályunk első csapatának tagja, 2011
novemberben rendezett Sasváriné Paulik Ilona emlékversenyen a 8 as kategóriában
első helyezést ért el a. A második helyezett Murosan Dorel, harmadik helyezett
Nikolae Alyn román versenyzök. Gratulálunk versenyzőnknek!
Gregor Zoltán bronzérme!
A 2011 évi Asztalitenisz Magyar Országos Bajnokság, augusztus 21 én került
megrendezésre. Az összevont 8 - 9 es kategóriában az egyéni versenyszámban a 3.
helyezést ért el. szakosztályunk első csapatának versenyzője Gregor Zoltán.
új összetételű csapattal kezdte meg bajnoki küzdelmeit első csapatunk. Balról
jobbra: PALÁSTI TIBOR, FARKAS PÉTER, FARKAS KRISZTIÁN, GREGOR ZOLTÁN. / Gregor
Zoltán asztalitenisz válogatott Paralimpia keret tag /
V. csapatunk a Budapest IX.kerület I. osztályában szerepelnek.
Dublinban járt a Kőbánya SC asztalitenisz csapata
2010. szeptember 11-12-re szólt meghívásunk Írország fővárosába nemzetközi
asztalitenisz-versenyre. Szervezőnk, meghívónk és egyben szállásadónk Pofók Tibi
(Pipi) volt, aki néhány éve még szakosztályunkat erősítette, de a jobb élet
reménye erre a helyre sodorta. Ő szerette volna az előző két évben
Olaszországban, Camerinoban már megrendezett, több nemzet részvételével
sikeresen lebonyolított hagyományokat folytatni. Ez több-kevesebb eredménnyel
sikeredett csak, hiszen időpontegyeztetési problémák miatt az előző olasz
versenyeken részt vettek nagy része nem tudta vállalni az utazást. De haladjunk
sorjában. Péntek, az utazás napja. Természetesen repülővel irány Dublin. Utazó
csapatunkat négy fő, a jelenleg Budapest I/A. bajnokságban játszó Lelesz István
(Pisti), Székely Gábor (Gabesz), Szimeiszter Csaba (Csabi) és e sorok írója,
Penczner Endre (Bandi) alkotta. Esti gépünk zökkenőmentesen landolt ottani idő
szerint 23.00 óra körül. Pipi barátunk, ha nem is tudott személyesen várni
minket, gondoskodott a városba, illetve az Ő lakására való eljutásunkról.
Megérkezés, örömködés egymásnak és szépen gyarapodó családjának, valamint a már
ott tartózkodó Hegyvári Krisztiánnak, aki nem is oly régen még szintén KSC-s
színekben püfölte a labdát. Ő jelenleg Brüsszelben él, s örömmel fogadta el Pipi
meghívását. Már kezd nemzetközivé alakulni a dolog, ugye? A nem túl nagy, de
igen kellemes és kulturált lakást sikerült semmi perc alatt egy tömegszállássá
átalakítanunk. Túl sok időnk nem volt az anekdotázásra, illetve a hosszú út
porának leöblögetésére, hisz másnap: Szombat, a verseny napja. 10 órára irány a
színhely, a tőlünk 25-30 km-re lévő tornacsarnok. 11 óráig bemelegítés, nevezés,
sorsolás. Ekkor derül ki valójában is, hogy hányan fogadták el a „helyiek” közül
a versenyre szóló meghívást. Végül is velünk együtt összejön 28-30 játékos. A
helyiek az előzőekben azért lett idézőjelbe téve, mert a legkülönbözőbb nációk
képviseltették magukat, úgymint írek, angolok, moldávok, kínaiak, indiaiak és
magyarok. A lebonyolítás igen sajátosra sikeredett, ugyanis Pipinek az
elsődleges célja az volt, hogy mindenki, aki eljött, használja ki a kínálkozó
alkalmat és minél több időt tölthessen a pingpongasztalnál. Ennek meg is lett az
eredménye, mert ahogy telt az idő és fáradtak a játékosok, ennek megfelelően
vesztette az események fonalát az ilyen rendezvényekben még igen rutintalan
Pipi. Szinte már mindenki játszott mindenkivel, a csoportküzdelmeket újabb
csoportok követték. Gyorslefolyású páros verseny is volt. Pisti, Gabesz, Csaba
és én is megfelelően helyt álltunk, de a fináléban csak két játékosnak van
helye. Gondoltuk mi. De megtörtént az a csoda, hogy hárman jutottunk a döntőbe,
Pisti barátom, egy helyi magyar srác és én. Pisti oldotta fel a feloldhatatlant,
nekem adta meg a lehetőséget, hogy védjem meg a becsületünket – mellyel éltem
is. Lényeg, ami lényeg, egész nap jót játszottunk, eredményesek is voltunk,
kellemesen elfáradtunk. Objektíven le kell szögezni, színvonalban meg sem
közelítette a már említett olaszországi versenyeket, de Pipi részéről a
kezdeményezés mindenképpen dicséretet érdemel. Mivel ez ideig Írországból szinte
csak Pipiék lakását és a sportcsarnokot láttuk, este természetesen bevetettük
magunkat Dublin belvárosába, ahol beleszagolhattunk a szombat esti Temple Bar
őrületes hangulatába, nem nélkülözve az itt szinte kötelező és nemzeti kincsként
számon tartott Guinness-sört sem. Nem kicsit beárnyékolta tökéletesnek ígérkező
esténket, mikor kiderült, hogy Gabeszt meglopták, és amit elvittek Tőle, az nem
volt több, mint szinte a teljes életkéje. Ami egy tárcában lehet, pénz,
igazolvány, bankkártyák, jogosítvány, forgalmi stb. Ez meg is határozta esténk
és a további két nap programját, hisz a visszaúthoz az útiokmányait pótolni
kellett, ami némi vesződséggel járt (rendőrség, konzulátus).Vasárnap kirándulás
a tengerpartra. Egy-másfél órás utazással már kinn is voltunk az óceán partján,
egy kellemes kisvárosban. Itt töltöttük a teljes napot sétálgatással,
regenerálódással.Hétfő a városnézés és konzulátus napja. Mint előzőekben írtam
Gabesznál történt kis baleset meghatározta az utána következő időket, tehát
városbéli sétánkat ehhez kellett igazítani, de minden jó, ha a vége jó –
okmányai is pótolva lettek, a város főbb nevezetességeit is meg tudtuk tekinteni
és igen jó arányban tudtunk élni az utunkba kerülő PUB-ok adta lehetőségekkel
is. Hétfő este látogatást tettünk Pipi asztalitenisz-klubjában, ahol többféle
edzéslehetőség közül lehetett választani, Gabesz és én a pingpong nevű játékot,
Pisti és Csabi a Snookert választották. Kedden irány haza, ahogyan az odaút, ez
is rendben lezajlott.Köszönjük a meghívást és a lehetőséget Pipi, ránk jövőre is
számíthatsz – ha belecsapsz újra! Penczner Endre
CAMERINO, 2009.05.14-17.
Idén is folytatódott a már „hagyományosnak” mondható (2. alkalom) Camerinói
nemzetközi asztalitenisz gála, melyre az előző évi jó szereplésnek betudhatóan
ebben az évben is meghívást kapott szakosztályunk.
Sajnos, mint mindenhová, így a sportba is begyűrűzött a gazdasági válság,
legalábbis ezzel magyarázható a tavalyihoz képest megcsappant létszám, mind
magyar, mind nemzetközi viszonylatban.
De ne szaladjunk annyira előre, hiszen még oda is kellett érnünk e távoli
célponthoz. Négy tőzsgyökeres KSC játékos, Fazekas István szakosztályvezető
írányításával vállalta az utazással járó fáradalmakat és költségeket
(Gyebrovszki László, Lelesz István, Szimeiszter Csaba és Penczner Endre),
melyhez egyesületünk vezetése is hozzájárult.
A távolság egy szemernyit sem csökkent a tavalyihoz képest, a 2200 kilométernyi
oda-vissza utazás alaposan próbára teszi az embert, de végül különös esemény
nélkül sikeresen odaértünk a célhoz.
Első este és péntek délelőtt városlátogatást tettünk e festői szépségű
kisvárosban, mely feldíszítve pompázott, hiszen ekkor tartották korhű
jelmezeikben hagyományos felvonulásukat a helyi polgárok.
Péntek este edzéslehetőséget kaptunk a szervezőktől, így sikerült kellőképpen
ráhangolódnunk a másnapi egész napos versenyre. Edzés után vendéglátóink
elvittek egy kellemes helyi pizzériába vacsorázni, ahol egy jó kedélyű estét
töltöttünk el, és sikerült nemzetközi kapcsolatainkat „magasabb szintre” emelni.
Szombat a verseny napja. Ekkor derült ki pontosan, hogy véglegesen hány
indulóval lehet számolni, hisz az olasz versenyzők ekkor érkeztek meg. Mint
fentebb már jeleztem, igencsak csökkent létszám volt a tavalyihoz képest, de
megtalálva a legoptimálisabb lebonyolítási formát, a helyi szervezőknek sikerült
elérni, hogy sok-sok mérkőzést játszva, megfelelően elfáradjunk a nap végére.
Nagy meglepetés idén sem született a végeredményeket illetően, az olasz első
osztályú csapatok egymás között osztották el az érmeket, de két csapatunk sem
vallott szégyent, az 5. ill. 6. hely igen jónak mondható e kicsi, de erős
mezőnyben.
Lezárásképpen a már szokásosnak mondható búcsúvacsora következett, megszokott
környezetben. Aki csak tehette jelen volt a versenyzők közül, így a kb. 30 fős
asztaltársaság emelkedett hangulatú estével ünnepelt, illetve búcsúztatta
egymást. A vacsora végén már, mint régi jó barátok váltunk el mindenkitől, s
igencsak jólesően hallgattuk, hogy jövőre is visszavárnak.
Amennyiben módunkban áll, OTT LESZÜNK.
Penczner Endre
Csapataink
Első csapatunk,
NBI Középcsoport.
Balról-jobbra:
KOVÁCS GÁBOR,
VARGA KÁROLY,
PAPP LAJOS,
KÓSZÓ ZOLTÁN,
BACHMAN PÉTER
Második csapatunk,
Budapest I/A osztály.
Balról-jobbra:
FERENCZI SÁNDOR,
KOVÁCS ATTILA,
PENCZNER ENDRE,
LELESZ ISTVÁN
Harmadik csapatunk,
Budapest I/C osztály.
Balról-jobbra:
GUBICZA JÓZSEF,
NOVOTNI FARKAS CSABA,
ROVÓ PÉTER,
SZÉKELY GÁBOR
Negyedik csapatunk,
Budapest II/1. osztály.
Balról-jobbra:
ORBÁN IMRE,
HEGYVÁRI KRISZTIÁN,
SZIMEISZTER CSABA,
SZŐNYI MÁRTA
Ötödik csapatunk,
Budapest II/2. osztály.
Balról-jobbra:
BORBÉLY ANDOR,
GRÓSZ GÉZA,
SZILÁGYI LÁSZLÓ,
BOROS LÁSZLÓ